Valószínüleg mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, amikor annyira halogattunk valamit, hogy már szinte rosszul voltunk a gondolattól is. Egyrészt a feladat elvégzésének gondolatától, másrészt viszont magának a halogatásnak a nyomasztó érzésétől. Időnként mindenkivel előfordul, hogy kedv-, idő- vagy egyszerűen energiahiány miatt elhalaszt bizonyos tevékenységeket, azonban vannak olyanok, akik krónikus halogatók és így élik le egész életüket. Nem tartják be a határidőket, folyamatosan elkésnek, mindent az utolsó pillanatra hagynak és külső szemmel nézve kész káosz az életük.
Miért halogatunk?
Nagy ellenség a halogatás, mivel saját magunkat fordítjuk önmagunk ellen általa. Akkor a legellentmondásosabb a helyzet, amikor egy olyan dolgot kell megcsinálnunk, amit egyébként élvezünk és kedvünk is van hozzá, valamiért azonban mégsem bírjuk elkezdeni. Ezért napokig halogatjuk és egyre frusztráltabbak vagyunk emiatt, lelkiismeretfurdalásunk lesz és már nem tudunk másra sem gondolni, csak arra, hogy miért nem kezdjük már el.
A halogatásnak több oka is lehet, ami személyenként és feladatonként változhat. Halogathatunk például azért, mert egyszerűen lusták, motiválatlanok vagy érdektelenek vagyunk, esetleg nincs energiánk vagy időnk, de halogathatunk amiatt is, hogy félünk a kudarctól, mások kritikájától, a túl nagy elvárásoktól, amiket sok esetben magunknak állítunk fel. Ezen kívül gyakori a túlvállalás és az is, hogy nem tudjuk reálisan felmérni az adott feladat fontosságát.
Lépésről lépésre!
Ahhoz, hogy véget vessünk a halogatásnak, nagymértékű tudatosságra, önismeretre és önvizsgálatra van szükség. Hiszen a gyökerénél kell megszüntetni a problémát: rá kell jönnünk, hogy miért is halogatjuk az adott tevékenységet.
Ezután tudatosítanunk kell magunkban, hogy mindent lépésenként kell megvalósítani, és egyszerre csupán egyetlen lépést kell megtenni. Ezért segíthet az, ha részfeladatokra bontjuk a nagyobb horderejű tevékenységeket, ha határidőket szabunk meg magunknak és ha motiváljuk is magunkat valamivel. Például segíthet, ha olyan környezetben végezzük el a feladatot, ami jó hatással van ránk.
Sok esetben segít, ha előre megtervezzük a feladat végrehajtásának konkrét lépéseit, amiket számunkra kellemes és motiváló dolgokkal kapcsolunk össze és megjutalmazzuk magunkat. Merjünk segítséget kérni, ha úgy érezzük, hogy szükséges. Ha sikerül elkezdeni a feladatot, de csak pár percig végezzük azt, az is haladás. Az első lépést már sikerült megtenni, a többi könnyebben jön ezután.