Balkáni ízek – Az ajvár receptje

A minap lapozgattam Édesanyám 1973-as szakácskönyvét, és amint be akartam csukni, véletlenül a földre hullott belőle egy gyűrött, immár megsárgult papírfecni. Nagymamám ezer éves kézírása olvasható rajta, nagy, kunkori, régimódi betűkkel: „Ajvár recept”.

Mivel igazán nosztalgikus hangulatba kerültem tőle, így mindenképpen szeretném megosztani másokkal ennek az ezerarcú mártásnak a receptjét, hiszen gyermekkoromban igen sokszor élvezhettük a Mama által készített finomságot: az ajvárt.

Az ’ajvár’ szót török szóként eredeztetik, hiszen nagyon hasonlít a török ’havyar’ kifejezésre, ami sózott halikrát jelent. A kettő jelentésének szerencsére nem sok köze van egymáshoz. Az ajvár Szerbiában igen közkedvelt mártás, mert számos módon elkészíthető és felhasználható. Jellemző, hogy a bázisalapanyagok ugyanazok, de van, aki megspékeli még néhány otthon fellelt zöldséggel, ez javarészt ízlés és szokás kérdése.

Ehetjük sültek mellé, rakhatjuk levesbe és pörköltbe ízesítésként, vagy a szerbek által nemzeti ételként fogyasztott pljeskavicával és csevappal együtt is fogyasztható.

Én kiskoromban majonézzel összekeverve kentem a még meleg kenyérre, később, a pubertás beköszöntével forradalmi ötletként tortilla csipszet mártogattam bele. Ízvilága paprikás-paradicsomos-hagymás, de lehet csípős is, ez attól függ, milyen paprika lesz az alapanyagunk. Aki szereti a fűszeres mártásokat, egyenesen rajongani fog az ajvárért!

Válasszunk egy megfelelő méretű edényt, és a lenti hozzávalók mindegyikét
helyezzük bele.

Hozzávalók:
5 kg paradicsom
15 db paprika (piros)
1 nagy sárgarépa
4 fej fokhagyma
1 csomag petrezselyem
4-5 db zeller
2 dl ecet
3-4 evőkanál cukor (vagy édesítőszer)
2-3 evőkanál só
2 dl olaj

Végül főzzük sűrűre, és hasonlóan a lekvárokhoz, lassanként „ágyban” hűtsük le.