Ha húsvét, akkor locsolkodás

A locsolkodás egy ősi katolikus rítus, melyet sok helyen még ma is ápolnak. Régebben vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték a húsvét hétfőt.

A locsolkodás, mint hagyomány Lengyelországban, Csehországban, Ukrajnában és Szlovéniában is elterjedt. A régi szláv gyakorlatban már 1326-1369 közötti feljegyzésekben is megtalálni ezt az ősi népi hagyományt. Magyarországon már a 17. századi írásokban is találtak erről feljegyzéseket.

A termékenység szimbólumaként alkalmazták a húsvéti locsolkodást

Az eredetének magyarázása több szempontból is megközelíthető. Olyan egyházi magyarázatokkal is találkozhatunk, mi szerint a locsolkodás alapja, Jézus feltámadásához köthető. Ugyanis a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntöttek le az asszonyokat, kik hírül vitték Jézus feltámadását.

Mára már ez a szokás sokat finomodott, kis fiúk és legények illatos parfümökkel, locsolják meg a lányokat, és rövid kis versikékkel köszöntik őket. Cserébe piros tojással és csokival kínálják meg legényeket.

Szeged környékén, Vajdaságban és Erdélyben még ma is őrzik a régi hagyományokat, melyek a mi nagyapáink idejében volt szokás. A leányok feldíszítették a házakat és nyitott kapuval jelezték a legényeknek, hogy szeretettel várják őket. A legények összecsoportosultak, zenészekkel, dísz viseletben, lovas kocsival és vödrökkel felszerelkezve, mentek a lányokhoz.

A lányok a legszebb ruhájukban várták a legényeket, hogy meglocsolják őket és piros tojással, pálinkával kínálták őket. A lányoknak annál nagyobb dicsőség volt, ha minél több legény látogatta meg őket húsvéthétfőn. Azok a lányok, akik törött tojást találtak az ablakuk alatt, azok hiába várták a locsolókat. Székelyföldön, mindkét nem részéről él még a hagyomány, így húsvét harmadnapján a lányok mennek locsolkodni.