Egy házasság csodálatos lehet, azonban ez csak akkor válhat lehetővé, hogyha mindkét fél tesz ezért, és azon igyekszik, hogy jó társa legyen a másiknak. A házasság első szakasza a legszebb, de egyben néha a legnehezebb is.
Az első hónapokban gyakran érhetnek minket meglepetések a társunkkal kapcsolatban, ezek a hónapok, esetleg évek arra adattak, hogy megszokjuk párunk viselkedését és egyes esetekben furcsa szokásait is. A házasságba különböző háttérből, családból származó személyek lépnek be, gyakran különböző elképzelésekkel és elvárásokkal. Valójában innentől kezdve az ember csakis azután hozhat döntéseket, miután azt megbeszélte társával.
Az ünnepeket közösen kell megszervezni, a vakációkat közösen kell beosztani, ami sok esetben súrlódásokkal járhat. Mivel különböző családból származó felek lépnek házasságra, így mindkét fél öntudatlanul magával hozza a családjában látott példákat. Gyakran tűnhet úgy, hogy két teljes mértékben különkülönböző világot kell összeegyeztetni, ami eleinte lehetetlennek tűnhet, később csupán nehéznek, de közös erővel, kompromisszumok által minden problémát, nézeteltérést kezelni lehet.
A házasságban új szerepeket kell mindkét félnek elsajátítania. Gyakran a szülők példáját próbálják utánozni, vagy ellenpéldának tekintve azt, teljesen ellenkezőleg viselkedni, mint a szülők. A fiatal házasok esetében nagyon jó ha már a házasság első hónapjaiban, éveiben külön tudnak élni a szülőktől, és tudnak csakis egymásra koncentrálni, ami által nagyon jól megismerhetik egymást.
Nem ajánlott a házasság első éveiben gyereket vállalni, hiszen jó ha előbb a férj és feleség szerepeket szokja meg az ember, majd csak azután az anya és az apa szerepét.