Szinte mindannyiunk életében vannak olyan periódusok, amikor elveszettnek érezzük magunkat. Egy-egy szakítás például igencsak le tudja rombolni az ember önértékelését, ilyenkor odalesz az életkedvünk és egyben a jövőképünk is.
El kell telnie egy kis időnek ahhoz, hogy ismét bízni tudjunk az emberekben, illetve önmagunkban is, a saját értékeinkben és a saját vonzerőnkben. Egy-egy nagy pofon vagy csalódás után igenis hatalmas kihívás ismét hittel és bizalommal nekivágni egy kapcsolatnak, legyen szó akár egy régi románc újraélesztéséről, akár egy teljesen új szerelemről.
Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy a múltbéli fájó tapasztalatoknak vajon mekkora szerepük van abban, hogy milyen döntéseket hozunk a jelenben? A mindennapokban szeretjük azt hangoztatni, hogy az ember él és tapasztal és a negatív élmények is bölcsebbé tesznek, amiben persze van némi igazság, de azért azt se felejtsük el, hogy a fájdalmas momentumok sok más egyéb dolgot is maguk után vonnak.
Ilyen például az óvatosság, amelyet hajlamosak lehetünk túlzásba vinni, különösen akkor, ha előtte már nagyon megjártuk valakivel és most szeretnénk már jó előre megtudni minden információt az új kiszemeltünkről, még mielőtt bármibe is belekezdenénk. A múltbéli csalódások nagymértékben rányomhatják a bélyegüket a jelenünkre és ennélfogva természetesen a jövőnkre is nagy hatással vannak. Az ember jó esetben tanul a hibáiból, ha pedig mégsem, legfeljebb többször is elköveti azokat, de végül mégiscsak okulni fog belőlük. Egy bizonyos ponton és koron túl azonban már nehéz eldönteni, hogy érdemes-e még egyáltalán nyitnunk mások felé, figyelembe véve az egykori csalódásainkat?
A legfontosabb, hogy minden egyes szakítás után próbáljuk meg megtalálni önmagunkat, lássuk meg mi magunk a jó tulajdonságainkat, fejlesszük és szeressük magunkat annyira, hogy a magány ne legyen számunkra terhes. Ilyen körülmények között ugyanis már bátrabban megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy beengedünk valakit a kis világunkba. Hiszen ebben a szituációban a legrosszabb, ami megtörténhet az az, hogy csalódás esetén ismét egyedül maradunk.
Azonban, ha igazán jóban vagyunk magunkkal, ez már cseppet sem olyan nagy tragédia!