Az emberek, amikor szerelmesek, bizony, hajlamosak igencsak elvakultan megítélni az új kedvesüket! A szerelmünk tárgya eleinte tökéletesnek tűnhet, olyan dolgokat bocsátunk meg neki, amelyekért másokkal már rég megszakítottuk volna a kapcsolatot.
Mentegetjük őket önmagunk és mások előtt, ha hibáznak, nem hisszük el, ha olyasmit hallunk az illetőről, ami nem illik bele abba az idilli képbe, amit mi magunk alkottunk a kedvesről.
A helyzet azonban az, hogy mindez nemcsak a szerelemre érvényes, sokszor ugyanis a legjobb barátainknak is vakon hiszünk, akkor is, ha a hátunk mögött már számtalanszor elárultak minket.
Egyébként is, feltevődik ugye a kérdés, hogy kit is nevezhetünk igazi barátnak? Sokakban az a tévedés él, hogy minél gyakrabban találkozunk vagy beszélünk valakivel, annál őszintébb a kötelék köztünk és a másik személy között.
A valóságban azonban ez az elmélet nem feltétlenül állja meg a helyét. Aki csalódott már nagyot élete során egy-egy ilyen közeli barátjában, az pontosan tudja, hogy minél jobban ismer minket valaki, minél több titkunkról tud, annál sebezhetőbbé válunk. Ki ne hallott volna már olyan esetről, hogy valakinek az úgynevezett „legjobb” barátja elcsábította, elédesgette tőle a kedvesét?
Az a gond, hogy, ha valakit szeretünk és a bizalmunkba fogadunk, akkor sokáig képtelenek vagyunk rosszat feltételezni az illetőről. Pedig sajnos gyakran megesik, hogy az általunk jó-barátnak tartott személy valójában egy komoly önértékelési gondokkal és kisebbségi komplexusban szenvedő egyén. Bár mosollyal nyugtázza magánéleti és szakmai sikereinket, belülről folyamatosan mardossa az irigység.
A barátaink őszinteségéről tehát csak hosszútávon győződhetünk meg és néha igenis érdemes odafigyelnünk a kívülállók véleményére. Ha többen is úgy vélik, hogy az állítólagos barátunk vagy barátnőnk rosszindulatú, akkor nem árt utánanézni néhány dolognak! Ne fektessünk tehát túl nagy hangsúlyt a kommunikáció gyakoriságára. Lehet valaki igaz barátunk abban az esetben is, ha nem tudunk minden nap, de még csak minden héten sem beszélni.
Felnőtt embereknek mindig megvan a maguk gondja-baja a hétköznapokban, a lényeg, hogy amikor találkozunk, akkor végre tabuk nélkül beszélgethetünk a legszemélyesebb ügyeinkről is és tudjuk, hogy mindig számíthatunk egymásra!