Bizonyára mindenkinek van olyan ismerőse, akinek a társaságában gyakran érzi magát kellemetlenül. Nem feltétlenül arról van szó, hogy az illető gonosz, rosszindulatú vagy mérhetetlenül ellenszenves, egyszerűen csak mindenki számára nyilvánvaló, hogy felsőbbrendűnek érzi magát másoknál.
A nárcisztikus személyiségzavar egy létező betegség, azonban nem minden esetben könnyű felismerni a tüneteket. Akár hosszú évekig is együtt élhetünk úgy valakivel, hogy nem is sejtjük a diagnózist.
Persze, ez annak is köszönhető, hogy a saját érzelmeink gyakran elvakítanak minket, így nem vagyunk hajlandóak észrevenni mindazt, ami mások számára esetleg tökéletesen nyilvánvaló.
A nárcizmus elnevezés eredete
De honnan is ered a rendellenesség elnevezése? A görög mitológia szerint Narkisszosz visszautasította egy nimfa szerelmét. Az összetört szívű nimfa azonban nem hagyta annyiban a dolgot, felkereste Nemesziszt, a bosszúállás istennőjét, aki ezek után megátkozta Narkisszoszt.
A fiú beleszeretett a saját tükörképébe, amelyet a folyó vizében bámult, ám képtelen volt átölelni szerelmének tárgyát, így éppen úgy szenvedett, mint a nimfa, akit ő utasított vissza. Azóta is Narkisszoszt emlegetik az önimádat szimbólumaként. Ne keverjük azonban összes az egészséges önbizalmat az önmagunk ajnározásával.
Hogyan lehet felismerni?
Természetesen nagyon fontos, hogy jóban legyünk saját magunkkal, el tudjuk fogadni minden hibánkat és képesek legyünk szeretni magunkat, azonban ha a saját érdekeink mindig mindent felülírnak és nem zavar minket az sem, ha a szeretteinknek ezzel szenvedést okozunk, akkor igencsak valószínű, hogy hajlamosak vagyunk a nárcizmusra.
Hogy honnan ismerjük fel nárcisztikus embert? Rengeteget beszélnek, felsőbbrendűnek érzik magukat, önteltek, önzők, arrogánsak, elvárják, hogy mások csodálják őket, még akkor is, ha valójában semmilyen különleges tulajdonsággal vagy tehetséggel sincsenek megáldva.
Kapcsolataik nem valami mélyek, mivel az empátiát még csak hírből sem ismerik, bármikor képesek átgázolni másokon, ha a saját érdekeik úgy kívánják. Létezik egy úgynevezett „nárcisztikus düh”, amelyet a páciens akkor érez, ha úgy érzi, nem ismerik el vélt vagy valós jellembeli kiválóságát. A beteg ilyenkor a legártalmatlanabb megjegyzésre is hajlamos dühkitöréssel reagálni.